Mandulafa

Mert ez (is) a riviéra – 1. rész

Volt pár nap szabadságom még tavalyról. Bár szeretek utazni, mindig 50-szer átgondolom, akarok-e annyi pénzt költeni egy útra, mert ugye költhetném másra is. De most úgy döntöttem, önző leszek és egy pár óra leforgása alatt meg is szerveztem egy három napos kiruccanást a francia riviéra fővárosába, Nizzába. Hozzáteszem, már évek óta Angliában élek, így a távolság talán kevesebb, mint otthonról nézve, és talán az árak is kedvezőbbek – az angolok kedvelt kiruccanóhelye ez. 

 “– Járt már a Riviérán, George? – érdeklődött másnap reggel Poirot az inasától.
George ízig-vérig angol volt.
– Igen, uram – válaszolta megszokott szenvtelen arckifejezésével. – Két évvel ezelőtt jártam itt, amikor Lord Edward Frampton szolgálatában álltam.
– És ma – mormolta gazdája – Hercule Poirot társaságában van itt. Felvitte isten a dolgát!
Az inas nem válaszolt erre a megállapításra…”

Nos, én nem Hercule Poirot társaságában :), hanem egyedül vágtam neki a nagy világnak (na jó, ez talán egy kicsit túlzás, tekintve, hogy az út kb. 2 órás volt felszálással-leszállással együtt), így nem volt túl sok szervezésre szükség: repülőjegy, szállás, vonatjegyek a repülőtérre és vissza – pipa. Persze nem 5-csillagos szállodában foglaltam szobát, de a kis 3-csillagos hotel pont megfelelt a célnak. Központi helyen, a híres Promenade des Anglais-tól kb. 5 perc sétára bújt meg az épület, ahonnan aztán két nap alatt igyekeztem felfedezni a várost. Nem vagyok az útikönyvvel a kézben utazók tipikus esete, de nem akartam teljesen céltalanul sem bolyongani Nizzában, így letöltöttem a Google utazástervező appját, amelynek segítségével összeállítottam két napra való programot.

Hétfő délelőtt indult a gépem Londonból, és délután egy órakor már a napos riviérán landoltunk. Bár a buszjegy a reptérről nem egy vagyon (úgy emlékszem 6 eurót emlegettek valahol), én azért jöttem, hogy élvezzem a napsütést és a jó időt, így gyalog tettem meg a reptér és a város közötti kb. 6 km-es utat. Bár egy jó darabig a tengert csak egy zöld kerítésen keresztül lehetett látni, ami a repteret választja el az úttesttől, hamarosan megpillanthattam a híresen azúr kékséget. És tényleg:

Csodaszép a tenger, kár, hogy kavicsos a tengerpart 🙁 De nem strandolni jöttem, nem igaz? 🙂

Utam a Promenádon keresztül vezetett: andalgó turisták, kocogók, biciklisek, kutyát sétáltató helybéliék forgata vett körül. Szerencse, hogy még nincs itt az igazi szezon, gondolom, akkor mozdulni is alig lehet. Kb. másfél óra alatt értem a hotelhez, mert út közben azért meg-megálltam fényképezni és élvezni a tájat.

A hotelben a bejelentkezés igen csak gördülékenyen ment: se bankkártyát, se útlevelet nem kértek, még csak aláírni sem kellett semmit. Miután a csomagomtól megszabadultam, elindultam, hogy teljesítsem felfedezőtúrám első szakaszát.

Day 1 – Russian Orthodox Cathedral, Promenade des Anglais, Jardin Albert I, Place Massena, Flower Market, Parc de la Colline du Château

Szállásomtól kb. 10 percre található a St. Nicholas Orosz Ortodox Katedrális, amely a legnagyobb ortodox katedrális Nyugat-Európában, ami 1912-ben nyitotta meg kapuit. Az épületet nagyon szépen rendben tartják, ottjártamkor is szépítgették. Őszintén szólva, nem sok ortodox templomban jártam még, kicsit tehát meglepett, hogy a kívülről hatalmasnak tűnő épület egy viszonylag kis templombelsőt rejt. Persze belülről is csodaszép. Sajnos, fényképezni nem lehetett, de mindenképpen érdemes benézni. 

A katedrálistól visszasétáltam a Promenádra, majd a Jardin Albert I felé vettem az irányt. A parkban, amely Nizza egyik legrégebbi közparkja, épp munkálatok folytak, de így is élmény volt végigsétálni a pálma- és mandarinfákkal díszített sétányon. A park a Promenádot köti össze az óvárossal a Place Massenán keresztül. Innen a Virágpiac felé indultam, ami hétfőn inkább bolhapiac volt és az árusok már rakodtak össze, így visszasétáltam a Promenádra, és végül a Parc de la Colline du Château bejáratánál találtam magam. A park este 6 óráig van nyitva hétköznaponként, és már csak 20 perc volt 6-ig, így csak az első kilátópontig lépcsőztem, de megérte. A kilátás a városra csodaszép, és röviddel naplemente előtt még lenyűgözőbb. Nem volt kétség, hogy másnap visszajövök. 

Miután napközben nem sokat sikerült ennem, így a napot vacsorával zártam egy Rina nevű kis étteremben. Kétféle előétel mellett döntöttem: hallevest és sajttálat kértem. A levest piríott krutonnal, reszelt sajttal és fokhagymás majonézzel tálalták, és meglepően ízletes volt. A sajttálon (a sajt a gyengém:)) háromféle sajt volt: kecskesajt, rokfort és gruyere, mézzel, pirított fenyőmaggal és dióval tálálva. Nem Michelin-csillagos menü, de a kiszolgálás remek volt, így kellemesen zárult az első napom.

Címkék: , ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!