Mandulafa

Mert ez (is) a riviéra – Befejező epizód

Elérkezett harmadik, egyben rövid kiruccanásom utolsó napja, amit ismét egy kellemes kocogással kezdtem a Promenádon. Majd gyors reggeli, pakolás, kijelentkezés a hotelből és csomagomat hátrahagyva irány a kikötő, ahonnan a 100-as számú busz kb. 20-30 percenként indul Monaco felé. A jegy mindössze 1 euró 50 cent, az út kb. 45 perc, és ha, mint én is, a busz jobb oldalára ülsz, végig élvezheted a remek kilátást a tengerre, a számtalan pazar villára és a környékbeli hegyekre.

A busz éppen a Turisztikai Információs Irodánál tett le, így gyorsan beugrottam és magamhoz vettem egy ingyenes várostérképet és már indultam is, hogy megtekintsem a híres Casino de Monte-Carlo épületét (persze, csak kívülről 🙂 ) A kaszinó 1863-ban nyitotta meg kapuit, de az épület néhány évvel később nyerte el mai, impozáns formáját.

A kaszinó körül sétálva kiszúrtam egy Starbucks kávézót kellemes, tengerre néző terasszal, így leültem egy kávéra. Induláskor, ahogy a teraszról lenéztem vettem észre, hogy valamiért ez a hely nekem ismerős (bár korábban sosem jártam még Monaco-ban). A Forma 1 nem a kedvencem, de pár közvetítést én is láttam és hát úgy esett, hogy pont a híres alagút bejárata felett álltam, amiben a terasz mellett magasodó hotel bejáratánál kihelyezett tábla is megerősített. És persze más jelei is voltak az autóversenyzésnek 🙂

De félre a Forma 1-gyel, és vissza sétám következő állomásához, az Opéra de Monte-Carlo épületéhez. Érdekes módon, ez része a Casino de Monte-Carlo épületének. Ennek oka, hogy az 1870-es években kevés kulturális célpont volt Monaco-ban, így III. Károly herceg úgy döntött, egy koncert teremmel is kiegészítik a kaszinót. 

 

Innen a kikötő felé vettem az irányt, ahol épp munkálatok folytak, így meglehetősen zajos volt a környék. De hamarosan már a Prince’s Palace of Monaco-hoz vezető lépcsősoron találtam magam, ahonnan egyébként gyönyörű a kilátás a városra.

 

 

 

Kicsit megint csak Budapestre emlékeztetett a környék, egészen pontosan a budai várnegyedre – persze fogaskerekű nélkül. A hegyre-dombra felérve úgy érzi magát az ember, mintha egy másik városba érkezett volna meg. A palota és környéke egy kis város a nagy városban, bazárokkal, éttermekkel, diplomáciai épületekkel, parkkal, templommal, múzeummal. Mégis csendes, nyugodt a környék. A palota előtt palotaőrök, inkább csak a hagyomány részeként, mintsem valódi funkcióval 🙂

Keresztülsétáltam egy-két szűk utcácskán, és máris az Oceanographic Museum hatalmas épülete előtt találtam magam. A múzeumot I. Albert herceg alapította, és többek között Jacques Cousteau is betöltötte a múzeumigazgatói posztot (1957 és 1988 között).

A múzeum mellett bújik meg a Jardins de Saint-Martin, egy csodaszép kis park, amelyről remek kilátás nyílik a tengerre.

A parkból a Cathédrale de Monaco előtti kis térre léptem. A katedrális épülete 1875 és 1903 készült, és a hercegi család több tagja is itt nyugszik (többek között Grace Kelly sírja is itt található, amelyen ottjártamkor is friss virág volt elhelyezve). A templom ingyenesen látogatható, és lehet fényképezni is, bár meglepően visszafogott (mármint római katolikus templomokhoz képest) belsővel rendelkezik.

Miután útitervem utolsó állomását is kipipáltam, nem maradt más hátra, mint buszra szállni, és visszautazni Nizzába és csomagomat magamhoz véve kimenni a reptérre. Időm még volt, és a nap is gyönyörűen sütött, így ismét sétálva tettem meg a város és a reptér közötti utat.

Be kell valljam, kissé nehéz szívvel, és meglehetősen fáradt lábakkal vártam a repülőmet. Ráadásul a reptéren értek a hírek a londoni támadásról. Nem féltem visszajönni, mert nekem ez az otthon már, és bár borzasztó, hogy ilyenek történnek, az élet megy tovább. Arra viszont emlékeztet mindannyiunkat, hogy nem tudhatod mit hoz a holnap, így ha teheted, nézz körül a nagyvilágban, merj kimozdulni a szokásos komfortzónából.

Ha még nem jártatok a francia riviérán, én mindenképpen ajánlom: városnézésre, tengerparti sétákra, ahogy én is tettem – három napos mérlegem kb. 80 km gyalog :), ebben persze benne vannak a reggeli kocogások, és séta a reptérre, reptéren, stb. De biztos vagyok benne, hogy aki partizni, bulizni, strandolni vágyik, az is remekül fogja érezni itt magát 🙂

 

Mert ez (is) a riviéra – 2. rész

A keddi napomat kocogással kezdtem. Rendszeresen járok otthon edzeni, és nem szívesen töröm meg a jól bevált rutint, így egyértelmű volt, hogy a “nyaralás” alatt is aktív maradok. Fitneszterem hiányában futócipőbe ugrottam és a Promenade des Anglais felé vettem az irányt. Persze futóbajnok nem vagyok, de ha az ember egy ilyen kellemes környezetben mozoghat, az mindenképpen motivál. Pláne, ha rajtad kívül még rengetegen kezdik hasonlóan a napot.

Végigkocogtam a kikötőig és vissza, majd gyors reggelivásárlás, összekészülődés, és már úton is voltam az első látnivaló felé. Útbaejtettem egy Starbucks kávézót, mert bár otthon nem vagyok mindennapos látogató, de az ilyen és hasonló kávézóknál legalább tudod, mire számíts 🙂

Day 2 – Notre Dame, Avenue Jean Médecin, Monastère de Cimiez, Le Port, Park Castel des Deux Rois, Parc de la Colline du Château

Kávémmal a kezemben sétáltam a Notre Dame épületéig, amely csendesen megbújik Nizza Andrássy útján – legalábbis nekem a budapesti Andrássy út ugrott be, ahogy végigmentem az Avenue Jean Médecin-en, ahol különféle márkás terméket kínáló boltok sorakoznak. A katedrálisba nem tudtam sajnos benézni, mert viszonylag korán volt, de az épület kívülről impozáns.

Talán legközelebb belülről is megnézem?! 🙂

A Notre Dame után a Monastère de Cimiez következett listámon, ahová egy kis kellemes sétát követően dombra (hegyre) felfelé jutottam. Megérte: a ferences monostor (amit még ma is laknak szerzetesek) csodás kis kerttel rendelkezik, amit gondosan ápolnak.

 

Ha valaki egy kis csendre, friss levegőre vágyik a város zajátol messze, ez erre pont megfelelő hely. Nem mellesleg a kilátás is remek a városra.


A séta visszafelé könnyebbnek bizonyult, bár az út hosszabb volt a kikötőig (Le Port), mint a várostól felfelé. A kikötőnél leültem egy pár percre egy narancslé társaságában, hogy erőt gyűjtsek, majd ismét egy kis séta következett, dombra fel. A Park Castel des Deux Rois a helyiek körében népszerű, a városközponttól kissé félreeső közpark. Bár az ajánlók remek kilátást ígértek a kikötőre, sok mindent nem lehetett látni a burjánzó növényzettől, amely körülöleli a parkot. 🙂

 

Innen úgy döntöttem, ebédelni megyek. A Google segítségével még előző nap kinéztem egy éttermet, ami a Place Massenától 2 percre bújik meg. Bár viszonylag későn érkeztem, még sikerült asztalt kapnom a La Maison de Marie-ban. Ezúttal tengeri keszegből készített tartárt választottam előételnek, főételnek pedig grillezett tengeri sügért kértem.

Mindkét fogás finom volt, a grillezett halat a pincér tálalás előtt filézte ki az asztalomnál, és nagy örömömre nem a szokásos krumplival, hanem párolt zöldségkörettel tálalták. A kiszolgálás gyors volt, az ételek ízletesek, bár picit túlárazottak.

Ebéd után már csak egy célpont volt hátra: Parc de la Colline du Château, amit előző nap idő hiányában nem tudtam teljesen megnézni. A séta a Virágpiacon vitt keresztül, ahol ezúttal tényleg virágot árultak 🙂 A parkhoz érve ismét meg kellett másznom jó néhány lépcsőfokot, de a panoráma onnan fentről tényleg gyönyörű.

Végül a Promenádon keresztül visszasétáltam a hotelbe, és kissé megfáradtan, de élményekkel gazdagodva zuhantam az ágyba.

Mert ez (is) a riviéra – 1. rész

Volt pár nap szabadságom még tavalyról. Bár szeretek utazni, mindig 50-szer átgondolom, akarok-e annyi pénzt költeni egy útra, mert ugye költhetném másra is. De most úgy döntöttem, önző leszek és egy pár óra leforgása alatt meg is szerveztem egy három napos kiruccanást a francia riviéra fővárosába, Nizzába. Hozzáteszem, már évek óta Angliában élek, így a távolság talán kevesebb, mint otthonról nézve, és talán az árak is kedvezőbbek – az angolok kedvelt kiruccanóhelye ez. 

 “– Járt már a Riviérán, George? – érdeklődött másnap reggel Poirot az inasától.
George ízig-vérig angol volt.
– Igen, uram – válaszolta megszokott szenvtelen arckifejezésével. – Két évvel ezelőtt jártam itt, amikor Lord Edward Frampton szolgálatában álltam.
– És ma – mormolta gazdája – Hercule Poirot társaságában van itt. Felvitte isten a dolgát!
Az inas nem válaszolt erre a megállapításra…”

Nos, én nem Hercule Poirot társaságában :), hanem egyedül vágtam neki a nagy világnak (na jó, ez talán egy kicsit túlzás, tekintve, hogy az út kb. 2 órás volt felszálással-leszállással együtt), így nem volt túl sok szervezésre szükség: repülőjegy, szállás, vonatjegyek a repülőtérre és vissza – pipa. Persze nem 5-csillagos szállodában foglaltam szobát, de a kis 3-csillagos hotel pont megfelelt a célnak. Központi helyen, a híres Promenade des Anglais-tól kb. 5 perc sétára bújt meg az épület, ahonnan aztán két nap alatt igyekeztem felfedezni a várost. Nem vagyok az útikönyvvel a kézben utazók tipikus esete, de nem akartam teljesen céltalanul sem bolyongani Nizzában, így letöltöttem a Google utazástervező appját, amelynek segítségével összeállítottam két napra való programot.

Hétfő délelőtt indult a gépem Londonból, és délután egy órakor már a napos riviérán landoltunk. Bár a buszjegy a reptérről nem egy vagyon (úgy emlékszem 6 eurót emlegettek valahol), én azért jöttem, hogy élvezzem a napsütést és a jó időt, így gyalog tettem meg a reptér és a város közötti kb. 6 km-es utat. Bár egy jó darabig a tengert csak egy zöld kerítésen keresztül lehetett látni, ami a repteret választja el az úttesttől, hamarosan megpillanthattam a híresen azúr kékséget. És tényleg:

Csodaszép a tenger, kár, hogy kavicsos a tengerpart 🙁 De nem strandolni jöttem, nem igaz? 🙂

Utam a Promenádon keresztül vezetett: andalgó turisták, kocogók, biciklisek, kutyát sétáltató helybéliék forgata vett körül. Szerencse, hogy még nincs itt az igazi szezon, gondolom, akkor mozdulni is alig lehet. Kb. másfél óra alatt értem a hotelhez, mert út közben azért meg-megálltam fényképezni és élvezni a tájat.

A hotelben a bejelentkezés igen csak gördülékenyen ment: se bankkártyát, se útlevelet nem kértek, még csak aláírni sem kellett semmit. Miután a csomagomtól megszabadultam, elindultam, hogy teljesítsem felfedezőtúrám első szakaszát.

Day 1 – Russian Orthodox Cathedral, Promenade des Anglais, Jardin Albert I, Place Massena, Flower Market, Parc de la Colline du Château

Szállásomtól kb. 10 percre található a St. Nicholas Orosz Ortodox Katedrális, amely a legnagyobb ortodox katedrális Nyugat-Európában, ami 1912-ben nyitotta meg kapuit. Az épületet nagyon szépen rendben tartják, ottjártamkor is szépítgették. Őszintén szólva, nem sok ortodox templomban jártam még, kicsit tehát meglepett, hogy a kívülről hatalmasnak tűnő épület egy viszonylag kis templombelsőt rejt. Persze belülről is csodaszép. Sajnos, fényképezni nem lehetett, de mindenképpen érdemes benézni. 

A katedrálistól visszasétáltam a Promenádra, majd a Jardin Albert I felé vettem az irányt. A parkban, amely Nizza egyik legrégebbi közparkja, épp munkálatok folytak, de így is élmény volt végigsétálni a pálma- és mandarinfákkal díszített sétányon. A park a Promenádot köti össze az óvárossal a Place Massenán keresztül. Innen a Virágpiac felé indultam, ami hétfőn inkább bolhapiac volt és az árusok már rakodtak össze, így visszasétáltam a Promenádra, és végül a Parc de la Colline du Château bejáratánál találtam magam. A park este 6 óráig van nyitva hétköznaponként, és már csak 20 perc volt 6-ig, így csak az első kilátópontig lépcsőztem, de megérte. A kilátás a városra csodaszép, és röviddel naplemente előtt még lenyűgözőbb. Nem volt kétség, hogy másnap visszajövök. 

Miután napközben nem sokat sikerült ennem, így a napot vacsorával zártam egy Rina nevű kis étteremben. Kétféle előétel mellett döntöttem: hallevest és sajttálat kértem. A levest piríott krutonnal, reszelt sajttal és fokhagymás majonézzel tálalták, és meglepően ízletes volt. A sajttálon (a sajt a gyengém:)) háromféle sajt volt: kecskesajt, rokfort és gruyere, mézzel, pirított fenyőmaggal és dióval tálálva. Nem Michelin-csillagos menü, de a kiszolgálás remek volt, így kellemesen zárult az első napom.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!