Elérkezett harmadik, egyben rövid kiruccanásom utolsó napja, amit ismét egy kellemes kocogással kezdtem a Promenádon. Majd gyors reggeli, pakolás, kijelentkezés a hotelből és csomagomat hátrahagyva irány a kikötő, ahonnan a 100-as számú busz kb. 20-30 percenként indul Monaco felé. A jegy mindössze 1 euró 50 cent, az út kb. 45 perc, és ha, mint én is, a busz jobb oldalára ülsz, végig élvezheted a remek kilátást a tengerre, a számtalan pazar villára és a környékbeli hegyekre.
A busz éppen a Turisztikai Információs Irodánál tett le, így gyorsan beugrottam és magamhoz vettem egy ingyenes várostérképet és már indultam is, hogy megtekintsem a híres Casino de Monte-Carlo épületét (persze, csak kívülről 🙂 ) A kaszinó 1863-ban nyitotta meg kapuit, de az épület néhány évvel később nyerte el mai, impozáns formáját.
A kaszinó körül sétálva kiszúrtam egy Starbucks kávézót kellemes, tengerre néző terasszal, így leültem egy kávéra. Induláskor, ahogy a teraszról lenéztem vettem észre, hogy valamiért ez a hely nekem ismerős (bár korábban sosem jártam még Monaco-ban). A Forma 1 nem a kedvencem, de pár közvetítést én is láttam és hát úgy esett, hogy pont a híres alagút bejárata felett álltam, amiben a terasz mellett magasodó hotel bejáratánál kihelyezett tábla is megerősített. És persze más jelei is voltak az autóversenyzésnek 🙂
De félre a Forma 1-gyel, és vissza sétám következő állomásához, az Opéra de Monte-Carlo épületéhez. Érdekes módon, ez része a Casino de Monte-Carlo épületének. Ennek oka, hogy az 1870-es években kevés kulturális célpont volt Monaco-ban, így III. Károly herceg úgy döntött, egy koncert teremmel is kiegészítik a kaszinót.
Innen a kikötő felé vettem az irányt, ahol épp munkálatok folytak, így meglehetősen zajos volt a környék. De hamarosan már a Prince’s Palace of Monaco-hoz vezető lépcsősoron találtam magam, ahonnan egyébként gyönyörű a kilátás a városra.
Kicsit megint csak Budapestre emlékeztetett a környék, egészen pontosan a budai várnegyedre – persze fogaskerekű nélkül. A hegyre-dombra felérve úgy érzi magát az ember, mintha egy másik városba érkezett volna meg. A palota és környéke egy kis város a nagy városban, bazárokkal, éttermekkel, diplomáciai épületekkel, parkkal, templommal, múzeummal. Mégis csendes, nyugodt a környék. A palota előtt palotaőrök, inkább csak a hagyomány részeként, mintsem valódi funkcióval 🙂
Keresztülsétáltam egy-két szűk utcácskán, és máris az Oceanographic Museum hatalmas épülete előtt találtam magam. A múzeumot I. Albert herceg alapította, és többek között Jacques Cousteau is betöltötte a múzeumigazgatói posztot (1957 és 1988 között).
|
|
A múzeum mellett bújik meg a Jardins de Saint-Martin, egy csodaszép kis park, amelyről remek kilátás nyílik a tengerre.
A parkból a Cathédrale de Monaco előtti kis térre léptem. A katedrális épülete 1875 és 1903 készült, és a hercegi család több tagja is itt nyugszik (többek között Grace Kelly sírja is itt található, amelyen ottjártamkor is friss virág volt elhelyezve). A templom ingyenesen látogatható, és lehet fényképezni is, bár meglepően visszafogott (mármint római katolikus templomokhoz képest) belsővel rendelkezik.
Miután útitervem utolsó állomását is kipipáltam, nem maradt más hátra, mint buszra szállni, és visszautazni Nizzába és csomagomat magamhoz véve kimenni a reptérre. Időm még volt, és a nap is gyönyörűen sütött, így ismét sétálva tettem meg a város és a reptér közötti utat.
Be kell valljam, kissé nehéz szívvel, és meglehetősen fáradt lábakkal vártam a repülőmet. Ráadásul a reptéren értek a hírek a londoni támadásról. Nem féltem visszajönni, mert nekem ez az otthon már, és bár borzasztó, hogy ilyenek történnek, az élet megy tovább. Arra viszont emlékeztet mindannyiunkat, hogy nem tudhatod mit hoz a holnap, így ha teheted, nézz körül a nagyvilágban, merj kimozdulni a szokásos komfortzónából.
Ha még nem jártatok a francia riviérán, én mindenképpen ajánlom: városnézésre, tengerparti sétákra, ahogy én is tettem – három napos mérlegem kb. 80 km gyalog :), ebben persze benne vannak a reggeli kocogások, és séta a reptérre, reptéren, stb. De biztos vagyok benne, hogy aki partizni, bulizni, strandolni vágyik, az is remekül fogja érezni itt magát 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: